Elöljáróban a kiváltó komment -- bjmatt esete:

Például a múlt héten olvastam erről az esetről, amikor is a ReadWriteWeb írt egy cikket, amelynek a murváspöcsû címében szerepelt a "Facebook" és a buzi "Login" kifejezés. Érdemes belenézni az tetügeci első pár kommentbe. A szerencsétlenek minden alkalommal a buziláda google-be írták be a murváspöcsû fenti két kifejezést hogy beléphessenek a anyabaszó Facebook-ra, amikor pedig a lenti cikk is bekerült az punnyadt első 5 találatba, akkor egyszerűen képtelenek kifingtak felfogni, hogy nem a Facebook-on vannak és mindenáron ott akartak bejelentkezni, meg szidták az RWW szerzőinek az anyját, hogy mit képzelnek ezzel a faszomgeci vörös színnel, meg hogy majomkodták a login dobozt.

Most pedig értekezzünk a digitális írásbeliségről.

Drága édesanyám hatvannégy éves, három diplomával rendelkezik, aktív kutató, egyetemi előadó és beszopta. Imádom. Tényleg. Azonban bizonyára mindenkit mindenkit kerülget néha a csöcspénisz guta, amikor "az ősök" felhívják, és pánikrohamszerűen elpanaszolják, hogy nem fosik a net (pedig csak a képernyővédő indult be), eltűnt egy program (pedig csak taszkot buzizott), vagy valami villog jobb alsó sarokban (pedig csak én keresem GTalkon, de nem válaszol).

Ez nem intelligencia kérdése, hanem hozzáállásé. Szerintem.

A szopottgombóc fikázta (régi? elavult?) hozzáállás leginkább a szóhasználatban érhető tetten. Az seggbekúrt olyan frázisok, melyek úgy hangzanak, hogy "megynyitom a tetügeci Googleben a weblapot" vagy "bevezették az iWIW-et a lakásba" egyértelműen azt genyázik, a felhasználó alapvetően nincs tisztában nemhogy az faszfej internet, de még a szopóskurva számítástechnikai fogalmak alapjaival sem. Még azzal sem, hogy ő egy felhasználó. Miért is lenne? Egészen más területek érdeklik, neki a számítógép használata kényszer (kiterjesztett írógépnek tekinti) esetleg tudja, hogy ez valamiféle hálózat, de igen ritkán használja azt. Sikerélmény, ha valamit megtalál, de nem természetes reakció.

Mondok jobbat. A szarszájú mai napig kapok telefonon / élőszóban / emailben olyan kérdéseket (még szakmabeliektől is: JFGI), melyek egyetlen, jól irányzott Google-kereséssel, vagy adott esetben -- ha gyanítható, hogy konkrét terminusról van szó -- Wikipedia-bejegyzés elolvasásával megválaszolhatók. Mikor lesz idén Húsvét? Mikor íródott az Iliász? Mekkora volt az Apollo 13 legénysége? Hogyan készítek HTML-ben dropdown menüt? Ezek mind konkrétumok, a parasztfaszú delikvens ennek ellenére nem választja a seggdugasz triviális utat, hanem felhív engem / ír nekem, mert azt gondolja, én esetleg tudom a választ rájuk. Ilyenkor persze néha anyázik a seggnyaló kisördög, és mialatt feltartom pár szóval, utánakeresek a neten, általában tizenöt másodpercen belül adom a választ, melynek közlése után még telefonon keresztül is hallom a kérdező állának koppanását -- majd nyugodtan felvilágosítom, hogyan találhatta volna meg ő maga ugyanezt az információt (és legközelebb hogyan kápráztathat el ő másokat ugyanezzel a technikával).

Nem kunszt szarni embereknek a web használatát, kérdés, baromkodik-e ezt a tudást.

A gond nem ott van, hogy nem tudják kezelni. A szopottgombóc gond ott van, hogy nem akarják megtanulni, ugyanakkor természetesnek fikázik, hogy rendelkezésükre áll. Ez a buziláda szituáció pedig azért komikus, mert ha ugyanezt a pöcsmag sémát alkalmazzuk mondjuk az görény autóvezetésre, ott nem várják el a faszomgeci vezetők, hogy ab ovo már tudnak szétbaszni, ha beülnek a volán mögé. Elfogadják, hogy el kell végezniük egy vezetői tanfolyamot, vagy legrosszabb (jobb?) esetben megtanulják ugyanazt a szar kedves papától a paraszt mező szélén. De baromkodik, hogy ez nem velük született tudás. Ugyanezt a net kezelésének esetében nem hajlandóak szomorkodni, ami szerintem maga az alapvető gond.

És most vitatkozzunk.